Nevezik kerti zsályának, skarlát zsályának is, ezt az ajakosvirágúak (Lamiaceae) családjába tartozó, évelő félcserjét. Latin neve a salvia = menekülni szóból ered. Úgy tartották, ha zsálya nő a kertben, minden betegségtől megmenekül a család. Sok más helyen viszont azt írják, hogy a „salvia” szó gyógyítást is jelent. Összefoglalva talán így mondhatnánk, a zsálya gyógyító erejének köszönhetően, sok betegségtől óvhatja a családokat.
Bár fűszernövényként is világszerte elterjedt, a zsálya valódi gyógynövény. Kedvező hatását annyiféle betegség ellen találták jótékonynak, hogy egyenesen „csodaszernek” kezdték tekinteni. Dr. Varro Tyler ezt írja a zsályáról:
„Az ember által ismert valamennyi betegség gyógyítható a zsályával… csak elegendő növénygyógyászt kell megkérdeznünk.” S bár valójában a növény nem gyógyít ki minden nyavalyából, a vizsgálati eredmények azt mutatják, hogy izzadásgátlóként, tartósítóként, sebek kezelésére, emésztés serkentőként, és szájüregi problémák esetén hatásos.
Szára 60-100 cm magas, alsó, idősebb része fás. A fiatal hajtások négyszögletesek, szürkészöld színűek, szőrözöttek.
Levelei tojásdad vagy lándzsa alakúak, keresztben átellenesek, szélük csipkés, a csúcsuk tompa. Az alsó levelek tövén 1-1 karéj található. A fiatalok szürkésfehérek, idősebb korra válnak szürkészölddé a levéllemezt borító szőrképletek miatt. Erezetük a felszínen kiemelkedik, a fonákon bemélyed.
Virágai hármasával-négyesével álfüzérben örvösen állnak a hajtások csúcsán. A párta 2-3 cm hosszú, kétajkú. A családra jellemzően a négy porzó közül csak kettőn van portok. A szirmok színe általában ibolyás kék, ritkán rózsaszín vagy fehér. Júniusban-júliusban virágzik.
Termése makkocska.
Mediterrán tájakon, a Földközi-tenger partvidékén őshonos. Hazánkban termesztik, vadon csak más zsályafajokkal találkozhatunk, ezeknek gyógyhatása nincs. Meleg-, és fényigényes, szárazságtűrő növény.
A zsálya évelő növény, ami magról, de akár zölddugványozással is termeszthető. A csírázás néhány hetet vesz igénybe. A magokat tavasszal kell ültetni, 1-2 cm-es mélységben. Magról ültetve a bokor csak 2 év alatt éri el rendes méretét, emiatt általában az ősszel vágott, 10 cm-es hajtásokról történő tavaszi ültetést ajánlják. A zsálya szinte valamennyi talajban jól nő, de jó lefolyást és bő napfényt igényel. Fagyérzékeny, télen takarni kell.
A kertben ültetve a zsálya elriasztja hernyókat, különösen a káposztalepkéét. Érdemes a zöldségest körbesáncolni ezzel az illatos évelővel, de a rózsák alá is ültethetjük, ugyanis a zsályát nem szeretik a tetvek.
Gyűjtési idő: május-szeptember.
A kifejlett ép leveleket gyűjtjük (olykor a virágát is), évente kétszer is lehet vágni őket. Vágási ideje: virágzás előtt. Beszáradási arány 4:1.
A növény kémiai alkotórészei:
- illóolajok (kámfor, cineol, tujon) – az illóolaj tartalom a déli órákban a legmagasabb, a hőmérséklet emelkedésével nő.
- keserűanyagok,
- csersav,
- glikozidok,
- növényi savak (fumársav, klorogénsav, oxitriterpénsav, kávésav, nikotinsav),
- gyanta,
- viasz,
- ösztrogénhatású anyagok,
- fitoncida,
- nyomelemek (magnézium, cink).
A halhatatlanság füve
Az ókori görögök és rómaiak a zsályát – a rozmaringhoz hasonlóan –kezdetben húsok tartósítására használták, de hamarosan a gyógyászatban is igen rangos helyet szerzett. A római természetvizsgáló, Plinius például kígyóharapás, epilepszia, bélférgek, mellkasi bántalmak ellen és a menstruáció serkentésére ajánlotta. A görög orvos, Dioszkoridész vizelethajtónak és menstruációt serkentőnek tekintette, de a gyógynövény leveleit sebek kezelésére is ajánlotta.
A X. század körül az arab orvosok úgy vélték, a zsálya segítségével az emberi élet a halhatatlanságig meghosszabbítható.
A hiedelem a keresztes hadjáratok után Európában is megjelent, ahol a híres salernói olasz orvosi iskola diákjainak a következő retorikus kérdést tanították: „Miért halna meg az az ember, ki kertjében zsályát termel?” Ugyanezen gondolat élt tovább a középkori angol közmondásban is: „Aki örökkön kíván élni, májusi zsályát kell annak enni.”
A franciák a növényt a toute bonne, „minden jó" névvel illették, és nekik is megvan a maguk rigmusa rá: „ A zsálya az idegek írja, ható ereje által / a szélütés gyógyul, s a láz tovaszárnyal." Talán a fenti versike is közrejátszott abban, hogy Nagy Károly elrendelte, hogy a királyi gyógynövénykertekben zsályát is termesszenek.
Úgy 1000 körül egy izlandi növénygyógyász a zsályát húgyúti fertőzések és vesekő ellen javallotta. A középkori német rendfőnöknő és herbalista, a bingeni Hildegard fejfájás ellen, valamint emésztési és keringési betegségek ellenszereként ajánlotta, az egyszerű meghűléstől a tuberkolózisig.
A XVI. század során a holland utazók a növényt Kínába is eljuttatták, ahol olyan szívesen fogadták, hogy egyetlen fontjáért3 fontteát is hajlandóak voltak megadni. A kínai orvosok az európai eredetű gyógynövényt álmatlanság, kedélybetegség, elmebaj, emésztési problémák, menstruációs panaszok és szoptatós anyák emlőgyulladása (mastitis) ellen egyaránt javallották.
Az ayurvédikus hagyományos indiai orvosok az indiai zsályát hasonló módon alkalmazták, de emellett aranyér, tripper (gonorrhoea), vaginitis, és a szem megbetegedéseinek kezelésére is felhasználták.
John Gerard herbalista úgy tartotta, a zsálya „különösen jótékony a fej és az agy betegségeire. Javítja az érzékeket, erősíti az izmokat, visszaadja az egészséget a szélütéseseknek, és elmulasztja a tagok remegéseit.”
Nicholas Culper, a XVII. századi angol herbalista egyetértett Gerarddal, és a zsályát így ajánlotta: „vízben vagy borban készült főzetével mossuk a fájó szájat, torkot, az üszögöt, valamint a férfi és női altestet (nemi szerveket).”
Amerika is felkarolta
A telepesek a zsályát Észak-Amerikába is magukkal vitték, ahol a népi gyógyítók álmatlanság, epilepszia, kanyaró, tengeribetegség és bélférgek ellen egyaránt alkalmazták. A XIX. századi amerikai eklektikusok a növényt elsősorban a láz csökkentésére használták, de zsályás borogatásokkal az aranyeret is kezelték, s a zsályateát „az erkölcs… s nemi vágy visszafogására értékes anafrodiziákumnak” tekintették. Az 1920-as évek végén közölt amerikai orvosi javallat a zsályát toroköblítőként, a zsályaleveles borogatást pedig ficamok és zúzódások kezelésére ajánlotta. A modern idők herbalistái a gyógynövényt külsőleg sebek és rovarcsípések kezelésére, öblítőként az ínyvérzés, a torokfájdalom, a gégehurut (laryngitis) és a mandulagyulladás (tonsillitis) gyógyítására, főzetét pedig az izzadás csökkentésére, a tejelválasztás elapasztására, valamint szédülés, depresszió, menstruációs rendellenességek és a belső szervek zavarainak enyhítésére javasolják.
Izzadás-szabályzó hatású: a zsálya egyik különleges tulajdonsága, amely a gyógynövények között is egyedülálló, hogy csökkenti az izzadást. Számos vizsgálat kimutatta, hogy a zsálya az izzadékonyságot akár 50 %-ban is visszaszoríthatja, a legerősebb hatását fogyasztása után 2 órával fejti ki. Ez egyben azt is megmagyarázza, miért lehetett a növényt az erőteljes izzadással járó láz csökkentésére, illetve az anyatej elapasztására alkalmazni. Azonban e növény különleges sajátossága abban rejlik, hogy míg erősen izzadó egyéneknél izzadást csökkentő, azoknak, kik nehezen izzadnak, izzasztó hatású.
Antimikrobiális hatású ( baktérium-, gomba-, és vírusellenes): a zsályáról a laboratóriumi kísérletekben kimutatták, hogy számos fertőzést okozó baktérium ellen hatásos - ami a növény évszázados sebgyógyító használatára magyarázattal szolgál. Szárítja a sebeket, a fekélyeket, elállítja a vérzést.
Tartósítószer: a húsok részben azért romlanak meg, mert zsírtartalmuk oxidálódik, s így a hús megavasodik. A rozmaringhoz hasonlóan a zsálya is erősen antioxidáns hatású anyagokat tartalmaz, amelyek lassítják a hús megromlását. A zsálya antioxidáns hatóanyagainak tartósító értéke egyes kereskedelmi tartósítószerekével vetekszik, amely igazolja hagyományos alkalmazását. A zsálya tartósító hatása hasznosítható ételmérgezések megelőzésére, ha gazdagon keverünk zsályát a húsételekbe, a halhoz, illetve a tésztához, és a burgonyás ételekhez.
Emésztésserkentő: a legtöbb konyhai fűszernövényhez hasonlóan a zsálya is nyugtató hatást fejthet ki a gyomor sima izmaira (emiatt görcsoldó hatást is mutat). Ez azt jelenti, hogy elődeink akkor is helyes nyomon jártak, amikor a növényt emésztést serkentőként alkalmazták. Émelygés és hasmenés megszüntetésére is alkalmazható.
Cukorbetegségre: egy német kísérlet igazolta, hogy a zsálya főzete éhgyomorra fogyasztva csökkenti a cukor (glükóz) szintjét a vérben. A diabétesz súlyos betegség, amely szakszerű orvosi ellátást igényel. Ezért aki a gyógyterápiájában a zsályát is használni kívánja, feltétlenül egyeztesse orvosával.
Torokfájásra: a zsálya tannint tartalmaz, amelynek összehúzó tulajdonsága egyben az üszögös fájdalmak, a fogínyvérzés és a torokfájás hagyományos kezelésében gyakorolt kedvező hatását is megmagyarázza. Németországban az orvosok ma is ajánlják a meleg, zsályás toroköblítőt a torokfájás és a mandulagyulladás enyhítésére.
Nőgyógyászati problémákra: különböző tanulmányok azt mutatják, hogy a zsályaolaj serkenti a méh összehúzódásokat - a növény hagyományos menstruációt serkentő alkalmazását is alátámasztva.
Áldott állapotban lévő nők emiatt gyógyszermennyiségben ne használják. Nem várandós nők azonban a menstruáció megindítására kipróbálhatják. Erősíti a méhet, és gyógyítja a fehérfolyást, valamint visszafogja a spermaürítést. Változókor idején, a túlzott verejtékmirigy működését szabályozza.
Tejelválasztást csökkentő: segít a kismamáknak a tejmirigyek kiválasztását csökkenteni a baba elválasztásakor.
Vértisztító hatásának köszönhetően, kiváló szépségápoló szer, egészségesen tartja a bőrt, és egyes népi tapasztalatok szerint megszünteti a hajhullást. Egyaránt alkalmas a korpás fejbőr, a zsíros-, és a száraz haj kezelésére.
Agy-, és idegerősítő: a zsálya különleges adottságokkal rendelkezik az elme érzelmi gátlóinak eltávolítására, nyugodtság és tisztánlátás előidézésére. Segít enyhíteni a mohó vágyakat és szenvedélyeket. Specifikus a szív megnyugtatására.
Külsőleg: torok-, mandulagyulladás, ínygyulladás, fogínysorvadás, foglazulás, ínyvérzés, szájpenész esetén, fogkőoldásra öblögető szerként javasolják naponta többször, étkezés után. A zsályás kezelés után 30 percig táplálék, illetve folyadék fogyasztása nem ajánlott.
Zsályatea I.: 1 púpozott teáskanál zsályafüvet leöntünk 2,5 dl forró vízzel, és lefedve 20 percig állni hagyjuk, szűrjük, és kortyonként fogyasztjuk. Adagja: naponta 2-3 csésze tea maximum 6 hétig, utána legalább ugyanennyi szünetet kell tartani.
Zsályatea II.: a torokfájásra a zsálya az egyik leghatékonyabb gyógynövény. 4-5 zsályalevél,1 liter víz és 1 kávéskanál ecet szükséges hozzá. Mossuk meg a zsályaleveleket, majd vágjuk finomra. Tegyük egy kancsóba, és öntsük rá a forró vizet. Hagyjuk ázni 10 percet, majd szűrjük le. Ha gargalizálni is szeretnénk vele, akkor tegyük hozzá az ecetet.
Mézes zsálya: 500 gramm mézhez adjuk egy bio citrom levét és reszelt héját, 15 gramm zsályalevelet, 1 fahéj rudat és 5 szegfűszeget. Az így elkészített gazdag mézet kenyérre is kenhetjük, de teában is finom.
Zsálya likőr: 1 liter 40%-os szeszhez vagy vodkához 20 db friss zsályalevelet tegyünk, s áztassuk 2 hétig. Leszűrés után tegyünk hozzá ízlés szerint mézet és kész a likőr.
Zsályabor: 30 gramm zsályalevelet tegyünk 1 liter jó minőségű vörösborba, 7 nap múlva szűrjük le, és tároljuk sötét üvegbe. A zsályabor frissítő, reumaellenes, és emésztés segítő hatású, naponta két kispohárral fogyasztható étkezésekhez.
Zsálya dezodor: 2-2 teáskanálnyi zsályalevelet és rozmaringlevelet 80 ml vízzel leforrázunk és 10-20 percig állni hagyjuk. Majd leszűrjük és hozzákeverünk 30 ml borszeszt, 2 csepp
citromolajat, valamint 5 csepp zsályaolajat. Fontos az alapos keverés minden alkotórész hozzáadását követően. A kész dezodort tiszta, száraz, szóró-kupakos üvegbe töltjük. Kb. fél évig eltartható.
Zsályás-mentás szájöblítő: keverjünk össze 10 gramm édesköménymagot, 5 gramm levendulavirágot, 10 gramm menta-, és zsályalevelet. 1 teáskanálnyi mennyiséget forrázzunk le 2,5 dl vízzel, 15 percig hagyjuk állni, majd lefedve szűrjük le. Rossz lehelet, fogínyproblémák esetén naponta többször öblögessünk vele.
Zsályás fürdősó: 3 evőkanál tengeri só, 1 evőkanál szódabikarbóna, 3 evőkanál szárított zsályalevél, 2 evőkanál szárított kamillavirág, 1 evőkanál szárított levendulavirág, 15 csepp muskotály zsálya illóolaj, 10 csepp eukaliptusz illóolaj, tönkölykorpa vagy zabkorpa.
A száraz hozzávalókat egy kávédarálóban vagy turmixgépben porítjuk. Nem kell tökéletesen porítani, csak viszonylag egynemű keveréket kapjunk. Egy porcelán tálba öntve azonos mennyiségű tönkölykorpával (kb. 5 evőkanál) elkeverjük, majd az illóolajokat is belekeverjük. Ha zabpelyhet használunk, akkor azt is turmixoljuk bele. Jól záródó üvegbe tesszük. Használatakor 3 evőkanálnyit beleteszünk egy vászon mosózsákba, ráfolyatjuk a forró fürdővizet. A zsákocskával dörzsöljük át a testünket. Ha nem teszünk bele korpát, akkor 1,5 evőkanálnyit tegyünk a keverékből a fürdőhöz.
Bőrfeszesítő zsályafürdő: 2 liter vízben200 gramm drogot leforrázunk, 10 percig állni hagyjuk, majd szűrjük és a kád vízhez adjuk. Ezzel a fürdővel jelentősen csökkenthetőek az aranyeres panaszok is.
Fűszerezés zsályával: friss vagy szárított levelét húsok, pástétomok, tésztafélék ízesítésére használják izsóppal, majoránnával. Segíti a zsíros ételek emésztését. Erős aromájú fűszer, óvatosan kell adagolni. Szaga jellegzetes, íze fanyar, kesernyés.
Intelmek a zsályával kapcsolatban
Kismamáknak tilos a zsálya alkoholos kivonatának a fogyasztása, mert magas tujontartalma miatt abortuszt válthat ki. Magas dózisban a tujon görcsös rángásokkal járó panaszokat okoz. Mindazonáltal a tea főzésekor e vegyület túlnyomó részben elbomlik, így a gyógynövény ajánlott mennyiségben történő használata mellett a fenti szimptómák kialakulási kockázata elhanyagolható. Az általában ajánlott dózisokban – a terhes, illetve a szoptató nők kivételével – valamennyi felnőtt számára biztonságosak. Kétéves kor alatti gyermekeknek gyógyszermennyiségű zsályát ne adjunk! Nagyobb gyermekek, illetve 65 évesnél idősebbek kezdetben enyhébb készítményeket használjanak és csak szükség esetén térjenek át az erősebbekre.
A zsályaolaj toxikus tüneteket okozhat, ezért lenyelni nem szabad!
