Műhelytitok - Akik kilógnak a sorból...

...mennek a Piactérre.

(Forrás: internet)

Ahogy írtam, sokat kísérleteztem a receptekkel, aztán miután készen voltak a receptek, kísérleteztem az öntőformákkal is. Az öntőformáknál több szempontot tartottam szem előtt: lehetőleg ne kelljen szeletelni (jobban szeretem az egyenként öntött szappanok formáit), a kész szappan használata praktikus legyen (azaz jól kézbe illő), és a "minta" harmóniában legyen a szappannal. Ezen a harmónián még mindig dolgozom, némelyik szappannak még nem végleges a formája, de a következő adag már mindegyikből olyan alakú lesz, amilyennek látni szeretném.
Nem volt egyszerű eddig eljutni sem, és végső problémának még mindig maradt a "maradék", vagyis az, hogy a szappanmassza sok az öntőformához. Mivel gyakorlatilag minden öntőformám más űrtartalmú, minden receptet nem akartam emiatt átírni/lecsökkenteni, ezért két megoldás maradt: vagy hozzáillő pici formába öntöm ezt a maradékot szappan-pralinénak, vagy beleöntöm olyan formába, ami éppen akad üresen. De pralinét sem csinálhatok mindig... Persze ha tömbbe önteném, és szeletelném, nem lenne ilyen probléma, tömb formám is van, szeletelő dobozom is, hullámos és sima vágókésem is, de továbbra se szeretném szeletelni a szappanjaimat. Maradt az éppen üres formába való öntés...
Így történhetett meg, hogy van kamillás szappan hortenziás mintával, vagy kényeztető szappan kamilla formában, citromfüves szappan levendulásban, esetleg körömvirágos szappan sima oválisban.
Eleinte nem aggódtam ezen, gondoltam, majd elhasználjuk őket. De ennyit nem nagyon lehet elszappanozni, mosógélbe reszelni meg nem fogom őket, ahhoz túl jók, arra jó a mosószappan is.
Így jutott eszembe, hogy az én" identitás-zavaros" kicsikéim mennek a Piactérre, hátha valaki így is megszereti őket. Ezt a "megszeretést" ösztönzöm is egy kicsit, a részletek ott.